34. HÓMAN BÁLINT NUMIZMATIKAI NYÁRI EGYETEM

Helyszín: Búcs (Búč) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában, Búcs Vintop Karkó Panzió

Időpont: 2024. június 27 (csütörtök este) – 30. (vasárnap dél)

Előadások:

Barna Ferenc: A baglyok nyomában. Bagolyábrázolások az ókori pénzeken.

Ha az ókor „baglyos pénzei” kerülnek szóba, elsőként természetesen Athénra gondolunk. Közelebbről is megvizsgálva a kérdést azonban azzal szembesülünk, hogy a bagoly ábrázolása nem csak az athéni érméken jelenik meg. Előadásomban a „baglyos pénzek” fejlődését és terjedését szeretném bemutatni: előbb az athéni érmék stilisztikai változásait ismertetem, majd azok imitációiról ejtenék néhány szót, nyomon követve a baglyokat az Égei-tenger vidékétől egészen az Indus völgyéig és Arábia déli csücskéig.

Prohászka Péter: 11. századi bizánci érmek, mint a Bizánci Birodalom és a Magyar Királyság kapcsolatrendszerének tanúi

Az előadásban a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom 11. századi kapcsolatrendszere kerül bemutatásra az OTKA pályázat keretében létrehozott adatbázis alapján. Az egyes uralkodók és különféle anyagú érmei e kapcsolatok intenzivításáról tanúskodnak egy olyan korszakban, amikor meglehetősen kevés írott forrás áll a rendelkezésünkre.

Kovács Enikő: Matek középkori módra – Avagy hogyan is használták a számolózsetonokat?

A numizmatikán belül viszonylag kevés figyelem hárul a számolózsetonokra. Azt azért ki lehet logikázni, hogy számoltak velük, na de hogyan? A különböző méreteknek különböző értéke volt? Miért és meddig volt rájuk szükség? És vajon miért nem használjuk őket ma is? Ezeket a kérdéseket igyekszem körüljárni, mert a számolózsetonok több figyelmet érdemelnek, mint amennyit kapnak.

Ujszászi Róbert: Megbélyegezve – Papírpénz nosztrifikáció a Délvidéken

A délvidéki Bácska 1941-es megszállásának egy igen ritka, a szakirodalomban lényegében nem szereplő, eleddig semminemű figyelmet sem élvező fölülbélyegzett papírpénz típusa képezi előadásom tárgyát. Nyomozási napló-szerűen, szándékozom ismertetni a kérdéses pénz eddig ismert rövid történetét, majd zömében levéltári forrásokra alapuló adatokkal rajzolok új képet az „1.000” értékjelző számmal fölülbélyegzett, 1931. december 1. keltezésű jugoszláv 1000 dináros bankjegyekről. A nosztrifikált dinárbankjegyek és maguk a bélyegek a magyar történelem és persze a honi pénztörténet szerves részét képezik, s annak egy igen érdekes szakaszáról árulnak el apró, de annál fontosabb részleteket.

Pallag Márta: Ünnepelt csalogányok dús babérjai… 

Az előadás azokról a híres „dalszínész kisasszonyokról” szól, akik a 19. század első felében a rajongásnak olyan magas fokán álltak, hogy emlékérmet is vertek a tiszteletükre. Közülük néhány érem jól ismert, mint Jenny Lind, Ungher Carolina vagy Fodor Josephina esetében, de vannak kevésbé ismert darabok is, ezért érdemes összegyűjteni és bemutatni azokat.

Pandula Attila:

Ferenc Ferdinánd (osztrák d’ Este) főherceg, trónörökös, falerisztikai hagyatéka a prágai “Národni múzeum” gyűjteményében. 

Ferenc Ferdinánd (1863-1914)
V. Ferenc címzetes modenai fejedelem (herceg) 1875-ös halálával férfiágon kihalt a Habsburg-Lotharingiai ház osztrák Este oldalága. 
Ezt a címet, illetve a hozzá tartozó káprázatos vagyont örökölte Ferenc Ferdinánd 1896-tól trónörökös. A főherceg katonai karrierje során 1890-ben ezredes, 1892-ben vezérőrnagy. 1899-től lovassági tábornok. 1913-tól a fegyveres erők főfelügyelőjének pozícióját is betöltötte. 
Ferenc Ferdinánd 1878 és 1913 között igen nagy számban kapott hazai és kűlföldi rendjeleket és kitüntetéseket. 11 (osztrák-magyar) elismerése mellett 50 kűlföldi rendjelet és kitüntetést bírtokolt. Ez 30 államot reprezentál. 
A szlavofil felfogású trónörökös hagyatékának igen jelentős része így elismeréseinek majd mindegyike, Csehországban a Prága melletti Konopiste várkastélyában maradtak fenn. Az egykori trónörökös minden ingatlan és ingó vagyonát az Első Csehszlovák Köztársaság államosította. A falerisztikai anyag megmaradt része, végül (1962-től) a prágai “Národni múzeum” gyűjteményeit gyarapítja.

Zeidler Sándor:

A kitüntetések értékrendjének meghatározása, 55 év tapasztalata és kutatásai alapján

Az előadó végigveszi a kitüntetések gyűjtésének eltérő jellegzetességeit a műtárgy gyűjtés egyéb területeihez képest, kezdve a vagyoni, kulturális és történeti értéktől a gyűjtés egyedülálló sajátosságain át a gyűjtemények létrehozásának problémájával bezárólag. Az előadás történeti kontextusba állítja a kitüntetések gyűjtését, amelyet Magyarországon a rendjelek visszaadási kötelezettsége mellett a társadalmi rendszerek változása is nagyban befolyásolt. A gyűjtést befolyásoló tényező között szerepelnek a kitüntetések korabeli és későbbi után-gyártásai, amelyekhez a gyűjtők egészen speciálisan viszonyulnak. Az előadó számos konkrét példával világítja meg ezeket a kérdéseket, kitérve monarchiabeli és későbbi magyar ritkaságokra, az adományozások sajátosságaira és végezetül a hazai gyűjtés úttörőire.    

Bene Attila: A’ lódolgárul – a magyar lóversenybárcák rövid története

A magyar lóversenybárcák rövid története a magyar lóversenyzés 1827-től induló első 100 évének egy speciális – numizmatikai szemszögű – történetéből hoz fel történéseket és tárgyakat. A történet apropói a lófuttatás fémből készített tagi jegyei, azaz a fém lóversenybárcák (korabeli néven plack-ok).
Az előadás két fő részből áll, úgymint részletek a lófuttatási jegyek történetéből és a lófuttatási jegyek katalógusának ismertetése (ez 86 típust ölel fel és a mindössze 194(!) darab ismert bárcából lett felvéve). Ezek a bárcák rendkívül ritkák, a lemért nagyjából kétszáz jegy a megvizsgált mintegy 50 közgyűjteményből és több bárcákkal is foglalkozó magángyűjtő kollekciójából lett összegereblyézve.
A történeti rész hármas tagolású, elsőként a gyep (galopp) bárcák, ezt követően az ügető bárcák, majd az eddig egyetlen ismert szánka bárca kerülnek bemutatásra. A lóversenybárca 19. századi története – így kialakulása, használatának rendje, az egyes versenyegyletek fém bárca kibocsátásával is járó működésének időbeli behatárolása, a jegyváltás rendszere és további általános jellemzői kerül ismertetésre. Új kutatási eredmények a Kolozsvári Gyep évszámos változatainak behatárolása azok különleges készítési módján keresztül, a Rákóczy Gyep születéstörténete és helyének lokalizálása, vagy például a Kaposvár-Heteshez köthető, egyébként néma bárcaként veretett Somogyi Gyep jegyeinek azonosítása.
Ugyancsak összefoglalásra került ezeknek a sajátos viseleti jegyeknek a korabeli készítéstechnológiája, amiből az is kirajzolódott, hogy az európai lóversenyzés történetén belül meglehetősen egyedülállónak tűnik a magyar gyakorlat és különbözik a legközelebbi osztrák és a mintaadó angol jegyektől.

A részletes program>>>

Jelentkezési lap>>>

Rendezők:
Magyar Éremgyűjtők Egyesülete
Magyar Numizmatikai Társulat