Újra gyászolnak a székesfehérvári éremgyűjtők, az utóbbi 8 hónap alatt immár negyedik gyűjtőtársunkat búcsúztatjuk. Mély megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy 67 évesen elveszítettük kedves barátunkat, Izsay Ferencet (tsz.: 11828).
2004-től lett tagja az országos egyesületnek. Már hivatalos tagsága előtt is segítette helyi szervezetünk tevékenységét. Kiállításainkhoz készséggel adta gyűjteményének legszebb és legértékesebb, ezen belül is családi vonatkozású, katonai témájú darabjait. Büszkén hozta nagyapja, a magyar királyi Szent István 3. honvéd gyalogezred törzsőrmesteri rendfokozatú fegyvermesterének kitüntetéseit, dokumentumait és egyéb katonai relikviáit.
A MÉE Fejér Megyei Alba Regia Szervezetében 2006-tól haláláig a háznagyi tisztséget töltötte be. Ebben követte jó barátja, mentora, Magyar István korábbi tevékenységét. Emellett rendezője és őrzője volt kis házikönyvtárunknak is, amit két cikluson keresztül hivatalosan könyvtáros titulusként is viselt a háznagyi mellett.
Erre az időszakra esik a 2002-ben elkezdett, a magyar királyokat bemutató második, „Királysor” néven említett éremsorozatunk megjelentetésének befejező része. 2013-tól éremkiadásunk folytatódott a „Fehérvári nagyjaink” éremsorozattal.
Életét a szakma szeretete és a hagyományok tisztelete határozta meg. Ennek keretében vett részt az általa választott civil szervezetek munkájában, aktívan tevékenykedett azok életében. Hol az éremgyűjtők éves kiállításainak összeállításában „vitézkedett”, hol a szabad éremcserék háznagyaként hangos kikiáltója volt. Az éremgyűjtők szakmai továbbképzésében folyamatosan részt vett. Nem csupán a Hóman Bálint Numizmatikai Nyári Egyetemek szorgalmas látogatója volt, hanem személyes kapcsolataiban is igyekezett gyűjtőtársaitól minél több ismeretet elsajátítani. Egyúttal ő is szívesen megosztotta tudását, saját speciális, elsősorban katonai témájú gyűjteményének darabjait bocsátva közszemlére.
Egyéb alkalmakkor másik választott közösségével, a fegyveres hagyományőrzőkkel, az I. András Lovagrend tagjaként folytatott aktív örökségvédelmi tevékenységet.
Néha gondot okozott az időpontegyeztetés, de mindkét helyen igyekezett eleget tenni kötelezettségeinek, még ha alkalmanként viselte is a harci bemutatókon szerzett sérüléseinek nyomát, amit mindig büszkén vállalt. Az ő jóvoltából a hagyományőrzők is többször megtisztelték egyes rendezvényeinket. Különösen felemelő volt az ő jelenlétük, amikor az általunk megidézett történelmi időszakot az aktuálisan viselt ruházatukkal kiemelték, határozottan illusztrálták. Életének legmeghatározóbb fogalma a „hűség” volt. Ez határozta meg viszonyát őseihez, saját családjához: feleségéhez, lányához, fiához, és az ő házastársaikhoz, valamint büszkeségeihez, a 3 fiúunokájához. Hű volt a hitéhez, ami az utóbbi években egyre inkább elmélyült, minden bizonnyal református lelkészként működő lánya hatására is. Nem lehet másként gondolni arra sem, hogy kezdettől fogva, 2 évvel ezelőtti nyugdíjazásáig egyetlen munkahelye a Székesfehérvári MÁV Járműjavító volt.
Ugyancsak szülővárosa örökségének tisztelete vezette őt a hagyományőrzők közé, az I. András Lovagrend soraiba.
A MÉE Fejér Megyei Alba Regia Szervezetében szintén ez az erény jellemezte a tevékenységét, mindvégig hűséges segítője, „fegyverhordozója”, feltétlen tisztelője volt Magyar Istvánnak, majd végül emlékének őrzője. A rendezvényeinkhez kapcsolódó kiállítások összeállításánál elmaradhatatlan volt – atyai jó barátjának irányítása mellett – az ő párosuk.
Szervezetünk részéről a „Széchényi Ferenc jutalomérem” bronz fokozatával 2001-ben, az „Ereky Alfonz kitüntető érmünk” ezüst fokozatával háromszor (2002, 2010, 2023) ismertük el kiemelkedő munkáját.
Önzetlen együttműködéséért, a szegedi éremgyűjtőkkel való baráti, gyűjtőtársi kapcsolatáért megkapta a szegedi „Reizner János kitüntető érmet” is.
A Magyar Éremgyűjtők Egyesülete 2012-ben a „Széchényi Ferenc jutalomérem” III. fokozatával tüntette ki.
Váratlanul, alattomosan jött betegség után 2025. április 19-én hunyt el.
- május 14-én a székesfehérvári Budai úti református templom urnatemetőjében helyezték örök nyugalomra családtagok, barátok, gyűjtő- és fegyvertársak népes körében. Megható aktusként az egyházi szertartás végeztével a lovagrend tagjai kardot rántva, féltérdre ereszkedve külön búcsút vettek tőle.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Kedves Feri, nyugodj békében!
Székesfehérvár, 2025. május